Az érzéki szakaszban (1.):
Mindenekelőtt az első lépés a tudatunktól függetlenül létező valóság „érzéki leképezése” az érzékszervekre gyakorolt környezeti hatás alapján. Ezekbe a benyomásokba egyaránt beleérthető a kulturális, társadalmi tényezők összessége. Tudatunkban csupán a felszíni jellemvonások tükröződnek. Ezek a mesterséges vagy természeti élmények az ingerek közvetítésével jutnak el a szervezethez.
Az érzékelés nem csak és kizárólagosan az ingereken múlik, hanem azoknak a környezettel való kapcsolatán és az egyén személyiségén is. Viszont a legfontosabb talán mégis az, hogy ugyanazt a valóságot megtapasztaló személyek más-más módon fogják fel. Az ingerek, mint információhordozók igen sokfélék lehetnek. Ezek alkotják az ún. első jelzőrendszert. Az állatok számára kizárólag e közvetlen ingerek jelzik a valóságot, így idegrendszerük működését is ez határozza meg.
Az embernél azonban egy másik jelzőrendszer is kialakult, amelynek ingere a szó. A beszédnek óriási előnyei vannak, hiszen hatalmas elvonatkoztató, sűrítő, általánosító képességre teszi alkalmassá az embert. Különböző térben és időben is megfelelő közlési formát jelent.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.