Az eddig tárgyaltak során az un. érzéki szakasszal ismerkedhettünk meg. A kövezkező néhány részben az érzékelés közvetett szakaszába lépünk át.
Közvetett szakaszban:
Azok a tapasztalatok, amelyeket közvetlen úton nyertünk, önmagukban nem elegek, ahhoz hogy egy tárgyról, személyről vagy jelenségről konkrét képet tudjunk alkotni. Ehhez szükségünk van a belső tulajdonságok ismeretére, és az összefüggések felismerésére. Ezért ebben a szakaszban a érzékileg felfogott információkat logikai úton megszerezhető ismeretekkel gyarapítja, s ezáltal a valóság lényegi oldalát is feltárja. Itt meghatározó szerepe van mind a gondolkodásnak, emlékezetnek és a képzeletnek is.
Gondolkodás:
A valóságnak a mélyebb, teljesebb megismerésére való törekvés. Általában problémahelyzetekben lép fel, és új, esetlegesen általánosítható tapasztalatok megszerzését eredményezi. Folyamán a világról alkotott képünk elmélyül, látókörünk kitágul, hiszen általa a dolgok értelmét keressük, feltárjuk a belső mozgatórugókat, összefüggéseit, törvényszerűségeit. A gondolkodás ugyanis elvonatkoztat attól, ami a jelenségben lényegtelen, általánosban tükrözi vissza, a valóságoz. A gondolkodás eredménye az objektív valóság meghatározott szerkezetiségű általánosított képmása: a gondolat, amely az érzethez, észlelethez hasonlóan hű, megközelítően hű és hibás tükrözése is lehet a valóságnak. A gondolat előfeltétele a gondolkodásnak. A gondolkodás során elemi és összetettebb műveleteket is használunk. Ilyenek a következtetések (pl.: induktív, deduktív), az analógia, és a hipotézis vagyis feltételezés.
A nyelvvel is szoros kapcsolatban áll a gondolkodás. A szó szükségszerű feltétele a gondolkodás működésének, a nyelvi forma teszi lehetővé ugyanis, hogy a dolog valamely sajátosságát elvonjuk és tárgyiasítsuk. A szó egyúttal anyagi burka is a gondolatnak. A beszéd hallása vagy látása nem azonos annak megértésével.
A valóság szavakban való tükrözése, más elveken alapul, mint a tükrözés érzéki formája. Minimálisra csökkenti a zavaró hatást, amit a szemléletes kép okoz a sok fölösleges részletével.
A gondolkodás kettős funkciója a megértés és a problémamegoldás. Az előbbi a felfogott információk valóságnak megfelelő értelmezését jelenti. Ez függ a felfogás minőségétől, a felismerés, a lényegkiemelés, az osztályba sorolás helyességétől, de a korábbi ismeretektől is. A problémamegoldás lényege valamely ismert célhoz vezető ismeretlen út sikeres megtalálása, a rendelkezésünkre álló korábbi tapasztalatok felhasználása és a logikus gondolkodás alkalmazása alapján. A feladat jellege, tartalma, szerkezete mind befolyásoló tényezők. Az eredményre vezető gondolkodási lépések sorrendjét gondolatmenetnek nevezzük.
Elkezdem olvasni az elejétől... Következőhöz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.